69 évesen elhunyt A mi kis falunk szeretett színésznője – gyászolja a szakma és Dunakeszi közössége
69 éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Babják Annamária, akit a televíziónézők és a színházszerető közönség egyaránt jól ismerhetett, különösen az olyan népszerű sorozatokból, mint A mi kis falunk, de feltűnt többek között a Hacktion: Újratöltve, az Oltári csajok, a Mintaapák és a Doktor Balaton epizódjaiban is. Halálhíre megrázta a szakmát és mindazokat, akik személyesen ismerték, vagy munkásságán keresztül szerették meg.
Babják Annamária 1956-ban született Budapesten, művészi pályája pedig már egészen fiatalon elindult, hiszen a Magyar Rádió Gyerekkórusában énekelt, ahol nemcsak zenei alapokat, hanem fegyelmet, közösségi gondolkodást és színpadi jelenlétet is magába szívhatott. Ezek az élmények végigkísérték későbbi pályáját, amelyben a színház és a pedagógia szinte elválaszthatatlanul fonódott össze.
Színész I. diplomáját a Holdvilág Kamaraszínház egyik előadásán kapta meg, a társulatnak pedig 1998-tól lett tagja. Színészi munkáját mindig alázat, precizitás és mély emberismeret jellemezte, legyen szó kisebb szerepről vagy hosszabb színpadi jelenlétről. Korábban a Ruttkai Éva Színházban is játszott, ahol tovább erősödött benne az a hit, hogy a színház nem pusztán előadás, hanem találkozás emberek és sorsok között.
A kétezres évektől egyre inkább Dunakeszi kulturális életének meghatározó alakjává vált. 2007-től tagja, majd vezetője lett a Uray György Pinceszínháznak, ahol nemcsak színészként, hanem rendezőként és mentorként is maradandót alkotott. Színjátszó stúdiót vezetett, fiatal tehetségeket karolt fel, és sokak számára ő volt az első, aki meglátta bennük a színpadra termett embert, akkor is, amikor ők maguk még kételkedtek benne.
A VOKE József Attila Művelődési Központ megható sorokkal búcsúzott tőle. Mint írták, az elmúlt huszonöt évben számtalan program, kiállításmegnyitó és közös élmény kötötte Annamáriát az intézményhez és annak munkatársaihoz. Személyiségét, kisugárzását a kollektíva nagyon szerette, szakmai munkáját mély tisztelettel figyelte. Az elmúlt két évben pedig heti szinten szembesültek azzal a küzdelemmel, amelyet a színésznő a betegségével vívott. Bíztak, reménykedtek, és a halálhír elfogadása most különösen nehéz számukra.
Hasonló fájdalommal írt róla a helyi Dunakeszi Poszt is. Felidézték, hogy nemrég még együtt készültek az adventi meseolvasásra, ahol Annamária – vagy ahogy sokan nevezték, Babi – mosolyogva sztorizgatott a felvételek között. Örömmel számoltak be új rendezéseiről, odaadó tehetséggondozó munkájáról, és arról a természetes könnyedségről, amellyel mindig képes volt inspirálni környezetét. Személyisége és tehetsége mindenkit elbűvölt, aki kapcsolatba került vele.
Bár országos ismertséget elsősorban televíziós szerepei hoztak számára, Babják Annamária igazi otthona mindig a színház és a közösség maradt. Nem a reflektorfény nagysága érdekelte, hanem az, hogy a nézőtéren ülők vigyenek magukkal valamit az előadások után: egy gondolatot, egy érzést, egy mosolyt vagy éppen egy csendes felismerést.
Halálával nemcsak egy színésznőt veszített el a magyar kulturális élet, hanem egy tanárt, egy mentort, egy közösségépítő embert is. Emlékét megőrzik a szerepei, a tanítványai, és mindazok a pillanatok, amikor a színpadon vagy a próbateremben jelenlétével másokat gazdagított.
Babják Annamária 69 évet kapott, és abból szinte mindent a művészetnek és az embereknek adott. Ez az örökség az, ami túléli őt.
