Nekünk nincs tv-nk, de olyan sokan elküldték nekem, hogy két kliens között megnéztem az M1-es Magyar Péter interjút.
Tátva maradt a szám, és komolyan azt hittem, álmodok. Ilyen van? Mi történik itt???
Nem a politika miatt, hanem a kommunikáció miatt. Az, ahogy a riporter viselkedett, a folyamatos félbeszakítás, a fölény, a másik lenyomása, az azonnali védekezés, a nonverbális jelek, egyszerűen hihetetlen volt.
Ilyet nyíltan tv-ben eddig sose láttam, pedig 40 éves vagyok.
De ha mélyebbre nézek, ez nem csak a hölgy tiszteletlen kommunikációjáról szólt. Ez egy idegrendszeri állapotot tükrözött, amiben most nagyon sok ember benne van.
Amikor az idegrendszer szimpatikus túlműködésben van, akkor nem kapcsolódunk, hanem reagálunk. Nem figyelünk, hanem bizonyítani akarunk. Nem kérdezünk, hanem támadunk vagy védekezünk. Nem hallgatjuk meg a másikat, hanem lenyomjuk, és azt akarjuk, igazunk legyen. És sokszor azt se látjuk, ki van velünk szemben. Mi a szándéka, milyen pozícióban van.
Egyszerűen a túlműködő érzelmi agyunkból beszélünk. Ilyenkor nincs tér, nincs valódi kíváncsiság, csak feszültség és kontroll. Ez kívülről arroganciának vagy tiszteletlenségnek látszik, belülről viszont sokszor félelem. Védekezés és támadás.
Mert mi van akkor, ha nem egyszerűen „ilyen”, hanem fél. Fél a pozícióvesztéstől, fél attól, hogy amit eddig képviselt, az összeomlik, fél attól, hogy kirúgják, hogy rossz oldalra került, hogy amit eddig igaznak hitt, az nem áll meg. Ez óriási belső feszültséget hoz. Kognitív disszonanciát. És az idegrendszer ilyenkor nem szépen kommunikál, hanem védekezik. Néha támadással.
És közben történik még valami, addig ehhez nem szoktunk…
Elindult a politikai transzparencia.
