Nem mondott le a Kossuth-díjról, de már nem hajszolja, Zalatnay Sarolta szerint az ilyen elismerések „akkor jönnek, amikor jönniük kell”. A legendás énekesnő a Vasárnapi Blikknek adott interjúban azt is elárulta: bár fiatalon világsztár is lehetett volna, nem bánta meg, hogy végül hazajött Magyarországra. Ma is aktív, új dallal és egy készülő dokumentumfilmmel bizonyítja, hogy számára a színpad nem múlt idő, hanem jelen.
– Hogy van most, milyen állapotban érzi magát?
– Tulajdonképpen jól vagyok, de az évek múlása engem is utolér. Volt egy komoly sérülésem még egy régi autóbalesetből, és most ez újra előjött. A térdszalagjaim tönkrementek, ami persze nem csoda: egész életemben ugráltam a színpadon, és mellette rengeteget sportoltam. Teniszeztem, síeltem, kézilabdakapus voltam, röplabdáztam, kosárlabdáztam, úsztam – tényleg mindent csináltam. Ennek most megvan az előnye, mert jobb az állóképességem, de a térdem ezt már megsínylette. Most vizsgálják, mi a pontos probléma, és nagyon remélem, hogy megúszom a műtétet.
– Mindez mennyire befolyásolja a fellépéseit?
– A torkom rendben, és amíg ez így van, addig nincs nagy baj. Élőben énekelek, és most még egy kicsit újítottunk is: két vokalista lány is van velem, akik nemcsak jól énekelnek, hanem táncolnak is. Ez nagyon sokat dob a produkción, és a közönség is imádja. A bulik nagyon jól mennek, csak a nyári időszakban, a nagy melegben már egy kicsit okosabban kell beosztanom az erőmet.
Készülnek új projektek is?
– Igen, elkészült egy dokumentumfilm rólam, most az a kérdés, mikor mutatjuk be. Emellett van egy vadonatúj dal is, ami a film zenéje lesz. Nagyon sokat várok tőle, szeretném, ha legalább akkora sikere lenne, mint a Hosszú, forró nyár feldolgozásának, ami már tízmillió feletti megtekintésnél jár, és dupla platina lett.
– A dalai generációkon ívelnek át. Mit tapasztal a közönség soraiban?
– Ez az egyik legcsodálatosabb dolog az egészben. Egy négyéves gyerek áll előtted, és énekli a dalaidat, miközben azok sokszor idősebbek, mint a szülei. Ilyenkor azért az ember elgondolkodik, hogy is van ez… A fiatalabb generáció most mintha újra nyitna a rockosabb világ felé, amit én mindig is nagyon szerettem. Én is egyre többet veszem elő ezeket a dalaimat, például a Miért mentél el? vagy a Szeress nagyon című számokat. Közben az egészen fiatalok sokszor teljesen más dalokat találnak meg, az idősebb korosztály pedig marad a klasszikusoknál. De pont ez a szép benne: mindenki talál egy dalt, amihez köze van.
