Karsai Dániel nem kiváltságot kért, hanem méltóságot
Sulyok Tamás körül most sokan méltóságról, emberségről és tiszteletről beszélnek. Arról, hogy egy köztársasági elnökkel nem lehet így bánni, nem lehet kizárni közös fotókról, nem lehet nyilvánosan felszólítani a távozásra. Csakhogy mielőtt bárki sajnálni kezdené Sulyok Tamást, érdemes felidézni Karsai Dániel ügyét.
Karsai Dániel gyógyíthatatlan ALS-beteg alkotmányjogászként nem hatalmat, nem kiváltságot, nem politikai alkut kért. Azt kérte, hogy az ember méltósága az élete végén se vesszen el. Azt kérte, hogy azok, akik súlyos, gyógyíthatatlan szenvedésben élő betegek életvégi döntésében segítenének, ne bűnözőként legyenek kezelve.
Karsai Dániel és sorstársa, Dunavölgyi Erzsébet is Sulyok Tamás köztársasági elnökhöz fordult az életvégi döntés ügyében. Karsai azt kérte, hogy az államfő nyilvánosan jelezze: kegyelemben részesítené azokat, akik gyógyíthatatlan, súlyos szenvedésnek kitett betegek életvégi döntésében segítenének. Dunavölgyi Erzsébet pedig azt kérte, hogy az elnök éljen törvénykezdeményezési jogával az aktív eutanázia lehetővé tétele érdekében. Sulyok mindkét kérést elutasította.
Az államfő azzal érvelt, hogy a kegyelmi jogkör ilyen előzetes gyakorlása „menlevélként” hatna, és bűncselekmény elkövetésére bátoríthatna embereket. Ez lehet jogi álláspont. De egy köztársasági elnöktől nemcsak paragrafusokat várnak az emberek, hanem erkölcsi kiállást is. Karsai Dániel ügyében éppen ez hiányzott a legjobban.
Karsai még ebben a helyzetben is méltósággal reagált
Karsai Dániel reakciója többet mondott el az ő emberi tartásáról, mint sok politikus egész pályafutása. Amikor az RTL riportere azt kérdezte tőle, csalódott-e Sulyok döntése miatt, azt mondta: „egy kicsit”. Hozzátette, hogy szerinte az ő érveik erősebbek, de azt is elismerte: már azt is nagyra értékeli, hogy egy állami vezető érdemi választ adott.
Ez a mondat különösen fájdalmas. Egy halálos betegséggel küzdő ember, akinek az állam nem adott valódi megoldást az életvégi döntés ügyében, még ebben a helyzetben sem gyalázkodott, nem alázott, nem támadott személyeskedve. Érvelt, méltósággal beszélt, és ember maradt akkor is, amikor vele szemben a hatalom hideg maradt.
Sulyok Tamás meglátogatta Karsait, ezt nem kell elhallgatni. De a találkozásból nem lett országos elnöki kiállás, nem lett törvénykezdeményezés, nem lett olyan közjogi gesztus, amely a legkiszolgáltatottabb emberek oldalára állította volna a Sándor-palotát. Egy látogatás önmagában kevés, ha utána a rendszer ugyanúgy hallgat tovább.
Amikor a hatalom emberei elmentek Karsai mellett
